vitorla
ernyő
sárkány
ballon
ul
motoros
2013. szeptember 11., szerda 14:55

Bohinjban voltunk Kiemelt

Írta: 
Értékelés:
(1 szavazat)

Bohinjban voltunk

mi is a két kopasz, akiknek a tréning végére egészen jól kinőtt a haja, de ne szaladjunk ennyire előre. Szóval, egy meglehetősen szubjektív élménybeszámolót készülök írni, persze nem elrugaszkodva a valóságtól.

Indulás éjjel kettőkor, kötelező kézfogások, a nevek persze elszálltak az éjszakába, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Reggel 8-kor már a bohinji kemping előtt. Mint, akit megvertek, a többiek is hasonlóan néznek ki. Itt találkoztunk Ákossal, Dáviddal és Csabával, irány a starthely. A leszállóban cuccolás, csónak installálás, starthelypénz befizetése. 11-kor fent is vagyunk a starthelyen, gyönyörű kilátás a tóra, az időt, mintha mi rendeltük volna. Pont jó a szél, süt a nap, tiszta az idő. Bandi egyből szárnyai alá vesz, és az első külföldi magasstartunkat ( 5. magasstartom, Gyulának a 6.) végig ugrásra készen kíséri figyelemmel. Azon túl, hogy itt már mindenki a saját produkciójára koncentrál, érdekli a másik is, pláne, ha ismeretlen számára, és még inkább, ha az egy újonc. Kis izgalom van bennem, de nem túlzott, pont amennyi kell ilyenkor. Meg is volt az első start, csúszok szép lassan az öböl közepe felé, első bemelegítő feladat billegtetés előre-hátra, - Ata mondja, hogy mikor mennyire húzzam a féket, én csinálom, közben hamar felébredek, egyszer az eget látom, egyszer a víztükröt, jó, elég, mehet oldalra, egyszer jobb fék, egyszer bal fék, testsúly jobbra-balra. Nem volt az igazi én tudom, de Ata megdicsér, irány a leszálló. Túl vagyunk az első izgalmakon, jöhet a második menet. Sokat nem tökölünk, fél oldalas csukás a második fogás (szokásos indulást produkáltam otthon, vagyis az utolsó pillanatig dolgoztam, így nem volt időm kesztyűt sem venni). Azt mondták jól felnyúlsz, megfogod az „A” sort, megtöröd és letéped, mivel nem volt kesztyűm jó erősen megfogtam a zsinórokat, megtörtem, rápróbáltam, éreztem, hogy ez feszül rendesen, nem lesz könnyű letépni, de ez a feladat, csinálni kell! Kezdheted – szól a rádióm – Letéptem a jobb felét, befordul a szárny ( nem fogtam meg a másik oldalt, de nem is ez a feladat), majd visszanyílik a letépett oldal is, még néhány billegtetés és irány a leszálló. Ez már izgalmasabb volt. Desszertnek maradt a front-stall. Pozícióba helyezkedés után ráfogok mindkét „A” sorra, na gyerünk, lesz ami lesz, itt nem kell gondolkodni, sőt kifejeztettem káros, csinálni kell, amit elterveztél előre. Letépem, zuhanás, egy szempillantás alatt zuhanás, majd feltöltődnek a cellák és ahogy kezdődött, úgy vége is lett, hirtelen és határozottan. A billegés még kitart egy darabig, de már nem zuhanok, még egy kis wingover, ami egyre jobban megy és a leszálló. Ez is megvolt.

Mindegyik első gyakorlat után van egy kis eufória, de ahogy a gyakorlatok keményednek, az adrenalin és az eufória is egyre nő. Ata külön kiemelte az értékelésben, hogy a féloldalas csukásom és a front stallom, – NA az le volt húzva. Volt olyan gyakorlat is, hogy jó akkor most még egyszer, de most húzd is le – adta Ata az instrukciót. Este táborverés, részvétel Albert borkóstolóján, vacsora pizzázóban sörözéssel egybekötve, de csak szolidan, holnap is lesz nap.

Szombat. Reggel egy jó zuhany, a kemping még alszik, csak Alberttel futok össze a fürdőben. Kávé főzés, reggelizés a sörpadnál, közben szivárognak az emberek, ébred a tábor. Indulás, bolt, pék, 9-re kint vagyunk a leszállóban, csónakszerelés, kisvártatva indulás fel. Már oldottabb a hangulat a buszon, kezd összerázódni a csapat. 10-re fent vagyunk a busszal, innen még 15 perc gyalog, a kilátás még mindig jó, az idő is kiváló, talán még erősebb, mint tegnap. Mai első gyakorlat: B-stall. nem egy bonyolult dolog, de ezt is el lehet rontani. Most már kevésbé vagyunk középpontban a startoknál. Gyula megy előbb, csúszás és már húzza is, de valami nincs rendben, elkezd pörögni. Ata szól hogy engedje fel és most húzza le mind két oldalt a „B” sort ( az egyik oldalon mellé nyúlt és „C”-t húzott), ez már jó lett! Ezután különösen figyeltem, mit fogok meg, talán 3-szor is felnéztem, lehúztam, persze megint túlhúztam egy kicsit, Ata egyből szólt, hogy engedjek rajta egy kicsit, engedek, aztán kivezetem a végén hirtelen felengedve. Az ernyő előre lő, ebben a pozícióban azonnal megértem miért kellett billegtetni az első nap, anélkül beszarás lenne ez a pozitúra. Kirendeződik minden, még egy kis wingover aztán a leszálló. Második felszállítás közben megérkezett Timi is, rádión jelentkezett be és átvette a parancsnokságot, (a hajón is). Eljött a várva várt pillanat, jöhet a merülő spirál, tanultuk, hogy durván süllyed, hogy nem bírja az ember sokáig, na majd meglátjuk, ki kell próbálni. El is indultam, eldöntöttem, hogy bal kézzel fogom húzni ( nem tudom miért döntöttem így, hiszem a bal vállam még kicsit sérült a márciusi síelésem óta, de így döntöttem). Ata szól, hogy mehet, elkezdem húzni, 1 kör, húzd jobban, 2 kör, még jobban húzd, még jobban húzd, 3 kör, 4, jó elég,vezesd ki, vezesd ki. Fék felenged, kidob, de nagyon. Hűűű ez tényleg durva, iszonyat gyorsulás, préselődsz a beülőbe, ájulás határán vagy arccal a víz felé, ami brutál tempóban közelít. Még egy kis wingover aztán a leszálló. Úgy érzem érdemes volt eljönni, beleszerettem ebbe a dologba.

Gyulával történt még, hogy húzott valamit, azt hiszem spirált, aztán kicsit lentre került, Ata mondja - a legrövidebb úton a partra, féket felengedni – (még benyomva felejtette az adás gombot és ezt hallom halkan -  B*meg, ez nem fog kiérni). Gyula becélzott egy üres részt két fa közt, ahova talán kiérhet, de vészesen süllyed, ekkor egy isteni sugallat segíti meg, kap egy emelést a víz felett, 20-30 méterre a parttól, talán kiér, ekkor kap még egy emelést, most már biztos kiér. Megkönnyebbülés. Épphogy elérte a partot, egy strandoló család szétugrott mikor észlelte a légi veszélyt, de nagyobb baj nem történt. 3-ra húztam még egy B-stallt, de most már teljesen jót, semmi túlhúzás, ahogyan a nagy könyvben. Este pizza, sör.

3. nap. Egy merülővel kezdek, de most jobb kézzel húzom és tudom mire számítsak, hamarabb bevittem, tovább bent tartottam és lassabban vezettem ki, ennek megfelelően szép volt, de alig értem ki, az igazi leszállót el sem értem. Nagyon jó érzés volt újra és tényleg jól, kontrolálva meghúzni. Következő két csúszásra kipróbáltam egy eladó ernyőt (ozone rush). Ata megengedte, hogy megpróbáljunk termikelni, csak ne menjünk túl közel a fákhoz… kicsit lejtőztünk, egy kicsit tartott, aztán szép lassan vesztettem a magasságom, vissza a tó fölé, aztán irány a leszálló. Gyula egy kicsit megint elmérte vagy csak plusz izgalomra vágyik, nem tudom, de fák között keresett leszállót a domboldalban, minden esetre egyre jobban kezeli ezeket a helyzeteket. A mai 3. menetet is a rush-sal mentem, próbálgattam, kanyarogtam vele, egy kis wingover és már lent is vagyok. A 4. menet már nem egyértelmű, kezd forgolódni a szél, de azért felmegyünk. Ata is fent van, repülni szeretne, kicsit oldalas, kicsit hátszeles, biztos, hogy belefutós lesz, ha almul és nem hátulról fúj. Haász Andris el is startol szépen, aztán Dávid próbálkozik, de feladja. Jövök én, eltökélem magam, hogy belefutok teljes erőből a következő almulásba, de folyamatos erősödő hátszelünk van, az idő nem nekünk dolgozik. Egy- két majdnem alkalmas időt elszalasztva átadom a lehetőséget Atának, aki be van sózva. Ő szandálban, de bátran belefut. Elsőre majdnem el is megy, de nagyon a végére jött fel az ernyő, inkább megszakítja. Még két gyengébb próbálkozás a következő fél órában, lent mindenki türelmetlen, aztán pakolunk és irány a turistaút lefelé. Ilyen is kell, jobb a biztos és holnap is lesz nap. Timi elénk jött kocsival, végül 40 perc alatt elérjük az utat és mindenki épségben lent van. Pizza, sör, beszélgetés. Vacsora közben az utolsó safety-s napra készülünk, tervezgetjük mit húzzunk. Bandi és Karesz bizonytalanok a full- stallban, akarják is meg, nem is. Én elszánt vagyok, tervezem még a negatív fordulót is és Andris meggyőz egy mentőernyő dobásról is. Szép programnak látszik.

Hétfőn reggel az égen mér a rétegfelhők jelzik a benyomuló hidegfrontot, csak reménykedünk, hogy kitart még a jó idő délutánig. Első menetre van 4 full-stall ( Timi, Bandi, Karesz meg én) és egy mentőernyő dobás by Andris. A buszba felfelé már megy a szakértés, lelassítod az ernyőt, átejted, hanyatt vágódsz, de lent tartod, kicsit korrigálsz, majd ütemesen felengeded, 1, 2, 3. Timinek lemerült a rádiója de kap egyet Ákostól, aki nem készül semmi komolyra. Páran már lementek, én jövök. Becsúszás – kezdheted. Kilassítom, teljes csend, semmi surrogás, szépen átejtem (jól érezhető az átesési pont), lehúzom teljesen, zuhanás, a jobb fele próbál kitörni, de nem engedem, visszahúzom, csapkod, kicsit felengedem mindkettőt, hogy szépen beálljon, majd a kivezetés ütemesen 1, 2, 3 és pár pillanat múlva előre is lő. Én meg a víz felé arccal, na ezt TILOS megfogni,  a következőt már lehet. Jól sikerült a végrehajtás elsőre, tudtam mit kell tennem, és jól megcsináltam, ez jó érzés volt. Örömömben toltam egy kemény wingovert, olyat, hogy Ata szólt is a rádión, - csak óvatosan a jó öreg epsilonnal. Lent is azt mondták, hogy szép volt a full-stallom, ez jó.

Andris gyakorlata nekem tetszett. Vékony tornacipő, fürdőnadrág, kamera a térden, kamera a fejen, kamera a csónakban, kikönnyített beülő, régi ernyő, minden előkészítve. Becsúszás pozícióba, jobb kézzel elkezd húzni egy gyenge spirált, süllyed, mi lesz? Mindenki nézi izgalommal telve, kivezeti belőle, nem dobta ki az ernyőt, most mi van, mit csinál? Aztán visszafordul, pozíciót fog és már húzza is le bal oldalt az „A” sort, csukás és a következő pillanatban kint van a mentőernyő is, még 2-3 másodperc, és már bent is van a vízben. Ez épphogy, de megvolt, olyan Andrisos lett. Nekem tetszett!

A szél erősödik fent és elég oldalas is, Tomi már nem startol el. Hosszas várakozás után úgy dönt, hogy legyalogol, Atáék eltűnnek a csónakkal. Várakozunk, néhányan mennénk, mondván fent is lehet várni, de nem indulunk, lent kutyázunk, eszünk, strandolunk, a szél győzött, a negatív és a mentőernyő dobás megmaradt jövőre.

Mindenki úgy érezte, hogy eredményes volt a tábor, jókat húztunk, ismerkedtünk új arcokkal, meg leginkább magunkkal. Én ha tehetném még mindig ott lennék és húzogatnám a figurákat, csak ajánlani tudom MINDENKINEK, aki repülni szeretne. Nekem meghatározó élmény volt. Köszönöm!!! 

Alpár Levente

 

 

 

További információk

  • Repülés időtartama (perc): 0
  • Táv (km): 0
Megjelent: 1494 alkalommal Utoljára frissítve: 2013. szeptember 11., szerda 14:57
Tovább a kategóriában: « Keresztül az országon