Ötven év a levegőben, Mátyásföldtől... Hármashatárhegyig

Előszó.

A Budapesti Műszaki Egyetem dísztermében 2001-ben ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a sportrepülés szerelmesei a 80 évvel ezelőtt megalakult Műegyetemi Sportrepülő Egyesületről /MSrE/. A megemlékezés immár hagyományosnak tekinthető, mert öt évenként már korábban is találkozhattak azok, akik az MSrE sportrepülői voltak azokban az időkben.
A legutóbbi és a 75 éves ünnepséget a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület /MSE/ rendezte, korábban a Gépipari Tudományos Egyesület /GTE/ tartotta ébren ezt a gondolatot. Az 1921-ben megalakult MSrE történetét Winkler László, Samu Béla és többek leírásából megismerhettük már régebben, az...
 A jelenleg működő Műegyetemi Sportrepülő Egyesület /MSE/ az 1970-es évek közepén vette fel a kapcsolatot a Budapesti Műszaki Egyetemmel és 1979. október 1-én vette fel a Műegyetemi és Mezőgazdasági Repülők Klubja, majd 1990-től a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület /MSE/ nevet.
Az MSE tehát jogi értelemben nem jogutódja az MSrE-nek, de a hagyományok tökéletes ápolója kíván lenni.
Könyvünk az MSE kevésbé ismert életútján vezeti végig tisztelt olvasóit, mely repülőklub 1952-ben alakult Munkaerő Tartalékok Hivatala Repülő Klubja /MTH RK/ néven.
Akik a REPÜLÉS-ben .... (folytatása a könyvben)
2003. január
Ajánlom e könyvet mindenkinek, aki a sportrepülést szereti:

Dr. Brezovits László, elnök,  MSE.

Munkaerő Tartalékok Hivatala Repülő Klubja /MTH RK/
Megalakulásának időpontja: 1952.
Alapítók: A Magyar Repülő Szövetség és a Munkaerő Tartalékok Hivatala.
A klub helyisége: Budapest V. k. Semmelweis u 9. II. em.
A klub első repülőtere: Budapest XVI. ker. Mátyásföld.
"Az újonnan megalakult Repülő Klubnak nem lévén repülőtere, az első nyarat Balatonkilitin és Madocsán töltötték a klubtagok az...
Ujvári György volt klubunk első klubtitkára. Az Ő feljegyzései szerint a Klub 153 fővel alakult meg és szeptember 21-én volt az első start a Mátyásföldi repülőtéren.
A gépállomány 3 db Koma típusú kétkormányos iskolagép, 1 db Szellő és 1 db Lepke típusú egykormányos iskolagép volt...
*************
A 80 éves Mátyásföld.
E könyv írása közben került kezünkbe egy Mátyásföldi repülőtérről szóló kiadvány.
Címe: "80 ÉVES A MÁTYÁSFÖLDI REPÜLŐTÉR". 1996-ban adta ki a XVI. kerületi Corvin Művelődési Ház. Megjelent 2.000 példányban.
Annak ellenére, hogy ez a kiadvány a repülőtér születésnapjától 1916-tól, 1950-ig ismerteti az ott történteket, klubunk életének leírásából nem lehet kihagyni. Röviden, de illő és kellő alapossággal tájékoztatni kívánjuk tisztelt olvasóinkat arról, hogy milyen nagymultú repülőtéren kezdtük el működésünket 1952-ben és zártuk le annak életét 1959-ben.
Verebélyi Endre (Veréb)

Az autószerelő iskolában, az első tornaóránkon kezdődött. A tornatanár feltette a kérdést: "KI MIT SPORTOL?" Türelmesen hallgattuk egymást. Az első focizott, a második biciklizett, a harmadiknál azonban megállt a felsorolás, amikor bejelentette, hogy REPÜL és "C" vizsgás PILÓTA. A többiekre már nem került sor, mert csak mesélt-mesélt, ahogy most mondanánk "hajózott" az egész órán át.
A következő vasárnap vele együtt mentem ki Hármashatár-hegyre a vitorlázó repülőtérre. Csodálatos idő volt a repülőtéren, még harmatos volt a fű, ragyogóan sütött a nap és vontatták a repülőgépeket a starthelyre. A gépkihúzó traktor mellett szaladva tettem fel a traktorosnak a "Kérdést", hogy hol kell jelentkezni PILÓTÁNAK? Mai napig is emlékszem válaszára, hangjára. Megkérdezte: "Mit tanulsz Öcsi?" Aztán elküldött az ITRK-ba. A traktoros tanácsadó sajnos már nincs közöttünk, Réti Jenő volt.
Következett a Semmelweis utcában lévő klub felkeresése, beiratkozás és örökös jelenlét a klubban. Szabadidőmben (1968-ig) csak a klubban a mátyásföldi, majd a dunakeszi repülőtéren voltam megtalálható, kezdőtársaimmal, Elek András, Gyimesi György, Szín András, Békési Imre, Tobai László és a többiek társaságában.
Csodálatosan teltek el a vasárnapjaim. Szezon vége lévén a "TÉLI MUNKÁK" elkezdődtek a repülőtéren. Míg a szakmunkásképző iskolában csak a reszelőt adták a kezembe, a repülőtéren egyből az aggregátort és a Tátra kötélvisszahúzót. Ápolhattam, szerelhettem őket.
A klubban folytak az elméleti oktatások, természetesen minden pénteken mindenki ott volt. Akkor még nem volt büfé, csak tanulással és hajózással ment el az idő.
/Hajózás: Az öregebb pilóták repülőélményeinek elmesélése. Ezeknek csak a házirend szerinti záróra vetett véget. /
A kezdő csoport oktatója Rákóczi András /Samu/ volt, ezüstkoszorús, MALÉV-nál volt szerelő. Lestük minden szavát, mindent tudott. Hamarosan jött a tavasz, vége lett az elméleti oktatásnak, a vizsgák következtek. Oktatóink és számonkérőink: Thury Kornél, Dobosi János, Kovács János, Kovács Pál, Kvasz Károly, Heit Gáspár igen szigorúak voltak. Komolyan vettem a tanulást, az odafigyelést, mely a későbbiekben igen hasznos volt részemre.
Gyakorlati kiképzésem 1959. április 12-én kezdődött Koma típusú repülőgéppel Mátyásföldön. Akkoriban három felszállást lehetett csak repülni naponta, persze a kora reggeli és késő délutáni gyugis időben. Napközben maradt idő a földi munkákra, melyből volt bőven. Mivel sokat dolgoztunk, kicsit el is "szemtelenedhettem", mert nem egyszer "Kasziba" oktató elvtárs /Kvasz Károly/ leszúrása miatt sírva mentem haza. A repülés tudományára Kovács János és Suhajda János oktatók próbáltak megtanítani, ami többé-kevésbé sikerült.
Nagy nap volt az életemben 1959. augusztus 5. Hajnali 5 órakor a nyugi időben Kovács János oktatóval Komával ellenőrző repülésre került sor. Oktatóm a "hosszúfalon" /az iskolakör repülése során a leghosszabb egyenes szakasz/ megkérdezte: " elmersz menni egyedül?" A válasz természetesen IGEN volt, így leszállás után beülhettem a Lepkébe. Jött a START! Az iskolakör harmadik fordulójáig gyönyörűen ment minden. EGYEDÜL REPÜLTEM! A harmadik forduló után valami megváltozott. Közeledett a leszállás. Lábremegés és lábfejdobogás a lábpedálokon, aztán a negyedik forduló és a besiklás. A lábremegés alábbhagyott, majd egy mintaszerű lebegtetés és leszállás sikeredett.
Ezután úgy éreztem, hogy senki sem tántoríthat el a repüléstől. A "B" vizsgát 1959. augusztus 7-én, a "C" vizsgát már Dunakeszin 1960. augusztus 22-én repültem.
Az ezüstkoszorú feltételeit 1962. április 23, és június 10. között teljesítettem.
Azokban az években a munkahelyemen kívül minden időmet a repülőtéren töltöttem Dunakeszin az aggregátorok és a kötélvisszahúzók társaságában. Mindig volt mit csinálni, hogy az üzemnapokon ne legyen sok "technikai szünet.
Egy kis szünet következett, mert 1963. februárjától 1964 őszéig a sorkatonai teendőket láttam el Tapolcán. Leszerelés után ismét csodálatos időszak következett. Már nem csak repülni és társadalmi munkában dolgozni jártam ki Dunakeszire, hanem munkahelyem is lett a repülőtér. A Magyar Honvédelmi Szövetség repülőgép szerelő állományába kerültem. Kitűnő emberek segítették beilleszkedésemet, műszaki pályafutásomat. Burger István, Fritz János, Tamás János és nem utolsó sorban Kalmár Laci bácsi a repülőtér parancsnoka, akit apám helyett apámnak tekintettem.
Akárcsak az ITRK életében, jelentős és visszafordíthatatlan változásokat hozott az én sorsomban is az 1968-as év. Budaörsre, az MHSz repülőgép-javító műhelybe kerültem át szerelőnek. Ez nagy "ugrás" volt szakmai szempontból.
Ezután következett a még nagyobb "UGRÁSOM", mert szintén a rep.javítóban dolgozó, "C" vizsgás, Dózsa Repülő Klubban repülő Gittával összeházasodtunk. A nászútról egyenesen Őcsénybe repültem az első KUKA versenyre, melyben az volt az új, hogy minden versenyző az új típusú magyar repülőgéppel, az Esztergommal indult.
Első versenyemen becsületesen helytálltam, a középmezőnyben végeztem. A verseny után a repülő pályafutásom egy időre megtorpant. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy motorosrepülő kiképzésemet nem engedélyezték az MHSz illetékesei, hiába terjesztett fel a repülő klub vezetősége. Az elutasítás indoka az volt, hogy jó motoros pilótából sok van, szerelőből pedig kevés. A klub elköltözött Kiskunfélegyházára, én pedig dolgoztam tovább a budaörsi repülőtéren szerelői munkakörben. A kényszerpihenő alatt sem unatkoztam, házépítéssel foglalkoztam.
Egyszercsak eljött az "újrakezdés" ideje. Ennek előzménye az volt, hogy nem jártam ki ugyan repülni, de fiam Verebélyi Zoltán 13 éves korában -1983-ban - szintén megszállottja lett a repülésnek Hármashatár-hegyen. A reptéren az atyai fürkésző tekintetemen túl, eljött az ideje a cselekvésnek. Sikeres orvosi vizsga után következtek a gyakorlatbahozó repülések és az új szakszó vizsgák. Már ez is a "múlt", hiszen 1986-87 években történt.
Gyöngyösön repültem meg az aranykoszorú magassági feltételét 1987. december 28-án, majd következett a 300 km teljesítése. Megállapodtam az "ARANY"-nál.
Energiámat és időmet fiam segítésére fordítottam. Ezt úgy kell érteni, hogy én, mint "öreg" mehettem volna távra, de inkább átadtam a lehetőséget és a gépet az "ifjúságnak". Ezen túlmenően, mindig számíthatott esetleges terepleszállásokról történő visszaszállításra.
Fiam sok emlékezetes repülésére vagyok büszke, de egyik legemlékezetesebb, amikor a "GYÉMÁNT" koszorú feltételeit teljesítette 22 évesen. (akkor Ő volt a legfiatalabb gyémántkoszorús vitorlázórepülő Magyarországon.)
Zoli fiam tovább vitte azt a tüzet, melyet Mátyásföldről az ITRK-ból hoztam.
A Műegyetemi Sportrepülő Egyesületben 2001. április 20-án kezdeményezésemre megalakult a Senior Repülő és Hagyományőrző Csoport. Alapító tagjai: Dúzs István, Verebélyi Endre, Mazán Mátyás, Kovács János, Hörcher Miklós, Lengyel Pál, Fülöp Tibor, Bánó Imre, Magyar Bálint, Spang Ferenc, Kristóf József, Katona Sándor, Matuz István, Fekecs Gábor.
Ez is valami, mondhatnánk, de az a teljesítmény, amit ezután Dúzs Pista szervezésével és irányításával ebből kialakult, ÓRIÁSI. Új célokat tűztünk ki magunk elé, jelmondatunk: "mentsük meg emlékeinket az utókor számára".
Itt a vége a történetemnek, de nem a repülésemnek. Egyes klubtársaim szerint "sikeres ember vagyok". Remélem, hogy igazuk van, de ez akkor lesz igaz, ha a következő években (10-15 év) sokkal többet lehetek velük együtt az üzemnapokon.
 Verebélyi Endre 2003.06.30.

Dunakeszi-Alag 1960-1968.
A repülőtér aránylag fiatalkorú, nem tartozik az igazán patinás nagymultú repülőterek közé, mégis aránylag kevés információt sikerült róla megszerezni könyvünk számára.
Dunakeszin a repülőteret 1949-ben kezdték építeni az Országos Magyar Repülő Egyesület /OMRE/ központjában dolgozó Toldi vezetéknevű építészmérnök irányításával.
 /Lehet, hogy a TOLDI agregát neve innen ered???/
****************

1968. szeptember 1. után.
A reménytelenség és a bizakodás különös keveredése tartotta bennünk a lelket. Minden este a klubban volt a "törzsgárda": Thury Kornél, Dobosi János, Csépán János, Sajti János, Kvasz Károly, Szabó Pál, Verebélyi Endre, Kovács János, Kovács Pál, Kovács Pálné, Nádor Tekla, Bagi István, Matuz István, Piller István, Méhes János és jómagam......
Az Ipari Tanulók Repülő Klubja a megszüntetendő klubok listájára került...
**************
Az Alföld közepén.
Egy szezon kihagyása után végre repülhettünk a kiskunfélegyházi repülőtéren.
Messze volt, de mégis a levegőbe emelkedhettünk........

"Szemet vetettünk" HÁRMASHATÁRHEGYRE.
Sajti János Lengyelországban dolgozott és amikor 1971-ben hazajött megérdemelt szabadságára feltette a kérdést, hogy miért járunk Kiskunfélegyházára repülni, amikor itt van Hármashatárhegy kihasználatlanul. Felvilágosítottuk, hogy a KATONATANÁCS határozata alapján Hármashatárhegyet kivonták a forgalomból és ott már nem lehet a sportrepülést feléleszteni.
HHH elfoglalása.
Az 1972-es év tavaszától már nem jártunk Kiskunfélegyházára. Minden szervezés nélkül elkezdődött Hármashatárhegyen a talaj egyengetése és a spontán módon elindult repülőtér helyreállítás, nemsokára igen...
Végülis szemlére kész volt Határhegy.
Az igen megviselt állapotban lévő téglahangárban akkor volt először és utóljára állófogadás, melynek megszervezését Szenderák Istvánnak köszönhettük.
A közgyűlésen megválasztott klubtanács tagjai: Thury Kornél, Sajti János, Magyar Bálint, Farkas László, Bagi István, Matuz István, Tobai László, Dobosi János és Hargitai András. Klubtitkár:Dúzs István.
Az IMRK fölött megnyílt az égbolt....
Ünnepi klubtanács ülés. 1976. január 27.
 /Dúzs István visszaemlékezése./
Thury Kornél egyre gyakrabban súgta a fülembe, hogy a klub, tevékenységét, eredményeit és terveit jobban el kellene hinteni a repülésben vezető szerepet betöltő emberek között. Így született meg annak a gondolata, hogy egy ünnepi klubtanács űlést kellene összehívni a repülő klub helyiségében. Olyan embereket kellene egymás mellé ültetni itt a klubban, akik egyébként csak hallomásból ismerik egymást, külön-külön már sokat segítettek a klubnak, vagy fognak segíteni, ha jól megszervezzük.
Összehívtuk.....
ZIL motoros csörlőagregátok.
1975-ben született meg Hármashatárhegyen az a gondolat, hogy ZIL teherautó motort kellene beépíteni a "Toldi"-ba, a lamellás rendszerű száraz tengelykapcsolót pedig hidraulikusra kellene kicserélni.
Matuz András klubunk sportolója.... (folytatás a könyvben)
Műegyetemi és Mezőgazdasági Repülők Klubja /MMRK/.
Ünnepi alakuló közgyűlésen 1979. október 1-én megalakult a Műegyetemi és Mezőgazdasági Repülők Klubja /MMRK/. Több éves...
"Az ünnepélyes alakuló közgyűlésnek a Budapesti Műszaki Egyetem adott helyet a központi épület dísztermében. Az elnökségben helyet foglalt Rónai Rudolf államtitkár, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, a Magyar Repülő Szövetség elnöke, Schmidt István vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg repülőfőnöke, dr Hinek Emil a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium főosztályvezetője, Rubik Ernő Kossuth díjas mérnök,...

A sárkányrepülés.
Magyarországon a sárkányrepülés - rogallózás - a Budapesti Műszaki Egyetemen indult az 1970-es évtized elején.
A legalaposabb visszaemlékezést Dr Ordódy Márton "SÁRKÁNYREPÜLÉS" című kiadványában találhatjuk meg.
" A Magyar Filmhíradó 1972-ben néhány másodperces riportfilmben mutatta be a Rogallo-féle űrsiklót. A filmben látottak alapján Nagy János /James/ nádból, celofánból és cérnából arasznyi szobamodellt készített. Lonkay Tamás és...
"Az első emberszállító szárny 1973 tavaszán készült el. Felülete kétszer akkora volt, mint amekkorára szükség lett volna. Veszélyes, gyenge és csúnya is volt szegény.... (a többi a könyvben)

Ötszázat repültünk.
Elmeséli: Dúzs István.
Matuz Pistivel már évekkel ezelőtt beszélgettünk arról, hogy jó lenne együtt versenyezni, összemérni erőnket. Ez sehogyan sem akart összejönni, mert sokáig "felváltva" jártunk versenyre.
A siker éve 1981 volt. Sikerült együtt versenyezni, egyforma géppel és sikerült az 500 km-es gyémánt táv megrepülése mindkettőnknek.
Hogyan is történt ? ? ? (A könyvből megtudható.)
Magyarázat:
Úgy gondolom, hogy a tisztelt olvasónak, - aki még nem járt Őcsényben vitorlázórepülő versenyen - , magyarázatot kell adni arra a kérdésre, hogy mi az az "IZO-Bár"?
Az "IZO-Bár" egy olyan bárhelyiség, mely csak és kizárólag az őcsényi repülőtéren található,
Más repülőtereken is van hasonló helyiség, de általában büfének, kocsmának, csehónak, sercintőnek, vagy késdobálónak hívják. Az "IZO-Bár" este hangárzárástól a józan belátásig tart nyitva..........

Ballonrepülés.
A ballonrepülés a repülősportok legrégibb ága. A francia Montgolfier testvérek... Napjainkban világszerte reneszánszát éli ez a repülési forma, elsősorban, mint sportág.
A sportág hazai felélesztésének gondolata Gulyás Géza és Specher Ottó agyában született meg. A ballonrepülés a Repülőgépes Növényvédő Állomáson kezdődött. Gulyás Géza, Nyisztor László, Hajdú Károly, Gittinger István és Pettenkoffer Sándor a ballon-modell kisérletek... A hőlégballon építést és kiképzést tapasztalt repülőemberek is támogatták, úgymint Fazekas József és Mandl Ernő.
A MALÉV ballonrepülői is csatlakoztak a sportághoz Kasza József /korábban vitorlázórepülő/ vezetésével. ...
Repülő Műszaki Szakosztály.
A Műegyetemi és Mezőgazdasági Repülők Klubja /MMRK/ megalakulásakor - 1979. október 1-én - létrejött a Repülő Műszaki Szakosztály ...
"- a repülő kiképzés és a sportrepülés műszaki feltételeinek a fejlesztése,
tevékenysége kiterjed minden kategóriába tartozó repülő test /vitorlázó-repülőgép, motoros-repülőgép, sárkány, ballon, rakéta stb/ valamint a....
Budapest 1979 október 01."
A klub, mint "szocialista jogi személy".
 A történetíró: Dúzs István.
Gondolatban menjünk vissza 1972-ig, mert csak úgy érthető meg az MHSz vezetőivel nyolc éven át folytatott vitám lényege......
 
"A" típusú klub lettünk.
Az „A" típusú klubbá történő átminősítés a Kacsó Ferenc ezredes MHSz budapesti titkár 1985. december 23-án keltezett levelével indult, melyet Kiss Lajos vezérőrnagy elvtársnak címzett az MHSz O.K. Repülőfőnök utján.
MHSz Műegyetemi és Mezőgazdasági Repülők Klubja és HHH repülőtér tervezett éves költségvetése.
I. Egyetemi támogatás 500.000,- Ft
II. MÉM Repülőgépes Szolgálat 150.000,- Ft
MHSz „A" típusú klub norma szerinti
Központi támogatása 0F t
Saját bevételes tevékenység 3,500.000,- Ft.
 ( megjegyzés nélkül ) /a szerk./
*******************

"PILLÉK". Ultrakönnyű Szakcsoport.
A szakcsoport vezetői: Dr Gráfik János alezredes, Nagy Zoltán, Baranyai István, Botka Anikó.
Tagok:Barócsi Tibor, Dúzs István, Hoffer Ottó, Györke László, Végh István, Szeredai Pál, Schuk Ferenc, Pentz Tamás, Vojt Rezső, Ertli Imre, ...
 
A siklóernyőzés.
Hármashatárhegy leghosszabb lejtője az ÉK-i. A sárkányrepülők és a siklóernyősök szívesen használják. Az ÉK-i lejtő....
A siklóernyőzés igen erős tempóban fejlődött az elmúlt években. A kezdeti lejtőmenti vitorlázást követte a termikelés, majd a távrepülés. A hazai eredmények közül ...
És a következő ötven év?

Dúzs István további gondolatai.
Arra gondolok ezek után, hogy a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület következő ötven éve milyen lesz, vagy milyennek kellene lennie. Úgy képzelem el, hogy az MHSz korabeli és a mostani állapot ötvözete lesz a végső megoldás, amikor az MSE - és a többi repülő klub is - kap annyi költségvetési támogatást, hogy fejlődni tud, nem kell élet-halál harcot vívnia és felélnie vagyonát, hanem a tehetséges sportolók felkarolásával, széleskörű támogatásával ismét a régi színvonalra emelheti a sportrepülést.
Tevékenységünket nem öncélú szórakozásnak tekintik, hanem az állami ifjúságpolitika részének.
Hármashatár-hegy lehetne a "VITORLÁZÓREPÜLŐ SKANZEN", .... ..a világon is az elsők közé sorolható vitorlázórepülő terep...