Polgári repülés a két világháború között

A polgári repülés az I. világháború után nehezen állt talpra, de szerencsére több, nagytudású mérnök kezdett a repüléssel foglalkozni. A polgári repülés egyik, talán legjelentősebb központja a műegyetem, ott is a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSrE) volt. Az egyesület 1921. november 10-én alakult, alapítói között voltak Bánhidi Antal és Rotter Lajos, akik a későbbiekben nagyívű pályát futottak be. Ebből az egyesületből indult Rubik Ernő, Thorotzkai Péter, Lampich Árpád, Samu Béla és még sok további tervező-alkotó szakember.

Az MSrE tagjai több repülőtéren tevékenykedtek így Hármashatárhegyen is, miután Rotter Lajos felfedezte ezt a terepet a vitorlázórepülés számára 1933-ban.

Hivatalosan nem szüntették meg az egyesületet, de az 1951-52 években alkalmazott módszerekkel lehetetlenné tették működését, mivel a tagsága többségében értelmiségi volt és akkoriban a munkás-paraszt származású fiatalokat támogatták.

Az MSrE keretében az első repülőgép az L1 Mama kedvence volt, tervezője Lampich Árpád, a 12 LE-s motor Thorotzkai Péter alkotása. A következő repülőgép, az L2 Róma a kategóriájában három világrekordot repült. A Róma után az L4 Bohóc épült meg. Ez a kétfedelű, faépítésű repülőgép műrepülésre is alkalmas volt. Lampich Árpád, a tehetséges és sikeres tervező még részt vállalt a BL 5 és BL 6 repülőgépek tervezéséből és elkészítéséből, de ezután Ausztriában dolgozott tovább, ahol pl. az LN-XXI és az LN-XXII típusú szép vonalvezetésű, kétfedelű repülőgépet tervezte meg. Az MSrE-ből indult, de önálló vállalkozásba kezdett Rotter Lajos, aki a Feigl-testvérekkel megalapította a FEIRO vállalatot. 1924-re elkészült a FEIRO I utasszállító kisrepülőgép, jelentős újítás volt a kormányerő kiegyenlítésére alkalmas megoldás. A következő lépésben erősebb motort építettek a repülőgépbe, így született a FEIRO Daru. A FEIRO Dongókétszemélyes gyakorló repülőgép állami megrendelést a viszonylag gyenge motorja miatt nem kapott. Ezzel a FEIRO vállalat tevékenysége megszűnt. Rotter Lajos a Karakán elnevezésű vitorlázórepülővel jelentkezett újra (1933), ezzel a repülővel repültek Magyarországon először 50 km feletti távot. A következő vitorlázó repülőgépet Janka Zoltánnal együtt tervezte - ez lett a Vándor. 1936-ban készült el a Nemereelnevezésű vitorlázó repülőgép, mellyel Rotter Lajos Berlinben világrekord repüléssel olimpiai bajnokságot nyert.

Az MSrE-ben folytatta munkáját Bánhidi Antal, ahol Lampich Árpáddal megtervezték és elkészítették a BL 5 és BL 6 iskola és gyakorló repülőgépeket. 1930-ra készült el önálló repülőgépével, a Gerlével, amellyel több, nevezetes repülés után több leszállással körberepülte a Földközi-tengert. Bánhidi Antal repüléseiről könyveket írt (A Gerle 13 útja, 1934; Pilóta lettem, 1940).

Az MSrE-ben igen komoly repülőgép-tervezés folyt. Elkészült az M 19 kétüléses gyors túragép, az M 21 együléses műrepülőgép, az M 24 kétüléses, behúzható futóműves túragép, az M 22 műrepülőgép, az M 28 Daru, az M 30 Fergeteg kétüléses vitorlázó repülőgép és az EM 29 egymás melletti üléses iskolagép. 1944-re a világháború, a romló hadihelyzet megállította ezt a nagyívű folyamatot.

A polgári repülés, ezen belül elsősorban a sportrepülés egyik legnagyobb magyar konstruktőre Rubik Ernő volt. Ő is az MSrE-ben tanulta meg a repülőgép-tervezés fogásait és 1936-ban létrehozta az AERO-EVER üzemet. Rubik Ernő felismerte, hogy a sorozatgyártásra alkalmas repülőgéptípusok létrehozása előfeltétele az ipari méretű repülőgépgyártás megindításának. Felismerésével napjainkig ható eredményeket ért el. 1938-ban megtervezte a Szittya elnevezésű segédmotoros vitorlázórepülőt, amely nem készült el, de a következő gép, az R-14 Pintyfurnér-héjszerkezetű repülőgép jól sikerült. A háború előszele már éreztette a hatását, a Rubik-féle üzemnek kiosztották a Varga László által tervezett, Káplár kétüléses iskolagép gyártását. 1943-ra Rubik Ernő elkészült az R-18 Kánya típusú motoros repülőgéppel, amelyet elsősorban vitorlázó repülőgép vontatására tervezett. Ebből a gépből a II. világháború befejezése után 10 darabot építettek, amelyek évtizedeken keresztül szolgálták a sportrepülést. A hazai gyártású kiképző vitorlázórepülők talán legismertebb típusa az R-05 Vöcsök és az azt követő R-07 Tücsök. Teljesítményrepüléshez készült az R-08 Pilis, amely a távrepülések mellett vontatásra is alkalmas volt. Az R-11Cimbora volt az első, kétkormányos iskola-repülőgép, ettől kezdve vált lehetővé az oktatóval történő kiképzés. Elkészült az R-12 Kevély, igen jó teljesítmény-repülőgép, amely a felhőrepülésekre való alkalmasságával tűnt ki. A háború hatására kezdték meg az R-21, 15 személyes szállító-vitorlázó repülőgép építését. 1944 nyarára elkészült az R-22 Futár, nagyteljesítményű vitorlázó repülőgép és az R-17 Móka nevű, műrepülő vitorlázó repülőgép.